Alkalmazkodás.

 A csajozás alkalmazkodás teljesen más elvárásokhoz és szemlélethez mint amit képviselünk. Aki jól tud csajozni az sikeresen alkalmazza a tanultakat és alkalmazkodik helyzetekhez. Képes a megfigyeléseit és tapasztalatait hasznosítani, rugalmasan kezeli a nőket, otthonosan mozog a közelükben, minden lehetőségre felkészülve.

 Kezdjük az én történetemmel. 

16 évesen egy szemüveges, vékony, talán 60 kilós srác voltam. Nagyon fejlett és színes lelkivilággal, teljes idealizmussal és ábrándos elképzelésekkel feltöltve. Ott és akkor kellett rájönni, hogy ez így kurvára nem érdekli a nőket, ha így folytatom akkor nem lesz csajom.

Amit én képviseltem, amit láttak belőlem, az egyszerűen az ő világukban nem jelentett értéket, ahogyan a "rendes srácok" bármelyik korcsoportjáról beszéljünk bármlyik korszaknak.

Változtatnom kellett, de még én sem tudtam mit csináljak, nem volt követendő minta, nem volt aki elmondta volna hogyan tovább ebből a zsákutcából. A korombéli srácok még ha sikeresebben is voltak a nőknél nem mutattak példát, szimplán egy cseppet férfiasabbak voltak de ez kevés volt iránymutatásnak. Éreztem, hogy nagy a baj és ha így folytatom akkor ebből nem lesz csajozás, soha!

17 évesen azt mondtam elég ebből és egy isteni sugallatra fogtam magam és elmentem konditerembe edzeni.1990-ben járunk, amikor a környék egyetlen konditerméhez fél órát buszoztam a város szélére. Minden másnap jártam, eszetlen 2-3 órás edzésekre, próbáltam ellesni az akkor még ritkaságszámba menő öreg gyúrósoktól mit és hogyan kellene csinálni. Az eredmények pedig lassan de elkezdtek jönni, vastagodtam, erősödtem, nőtt az önbizalmam ami a legfontosabb erény a nőkhöz vezető úton!

A kondizással párhuzamosan átrajzoltam a külsőségeket is, soha többé nem hordtam pólót, csak ingben jártam és megszabadultam a szemüvegtől is egy életre, kontatlencsét viselek azóta is. A fodrászomat lecseréltem, Anyámról átváltottam a hivatásosokra és a hajzselé is a mindennapok részévé vált a parfümmel egyetemben.

A legfontosabb változás pedig akkor következett be amikor ilyen előkészítés után rendszeresen eljártam diszkóba bulizni. Piáltam, vodka-narancs, mi más, az így kapott gátlástalanság pedig átsegített az ismerkedés első buktatóin. A sok munka meghozta a gyümölcsét, sikeres pasi kezdtem lenni, a lepke előbújt a bábjából! Egyik barátom elment katonának és amikor újra felbukkant a szinen akkor megdöbbenve látta, hogy az egykor szerencsétlen kiscsávónak a diszkóban törzshelye van és két csajjal csókolózik egyszerre. Hát ez lettem én, a változtatások meghozták az eredményt és azóta komolyan hiszek benne, hogy lehetünk bármilyen tökös csávók, erőltethetjük a saját elképzeléseinket de a csajozáshoz a változáson keresztül vezet az út. Piacképesnek kell lenni, bármennyire is megerőszakoljuk vele a saját természetünket, az adottságainkat, vagy! El kell engedni a sztorit, megvenni a legújabb tévéjátékot és beletörődni, hogy akkor lesz szex ha kivertük egy pornófilmre magunknak és ennyi!

Miért írtam le ezt? Nem rólam szól, hanem a változásról, az alkalmazkodásról és talán a klisékről amik működnek, vagy nem működnek.  Akarod vagy nem akarod? Ennyire egyszerű ez. Mondhatjuk persze telve büszkeséggel (és persze belül sértettséggel), hogy nem vagyok hajlandó változtatni, engem így nem érdekelnek a nők, meg amúgy, de ha őszintén magunkba nézünk akkor azt hiszem mindannyian vágyunk férfiként a sikerre, az elismertségre, arra, hogy jó játékosok legyünk.

Mit tudok én a nőkről?

Kívülről nézve nekem egy olyan faj ami festi a haját, a bőrét, elváltoztatja a külsejét, előnyössé és kívánatossá teszi magát. Lehetetlen ruhákkal elfedi a valóságot, cipőkkel megváltoztatja a magasságát, a járását, ékszerekkel elvonja a figyelmet és mindennek csak az a célja, hogy mi férfiak jobban elismerjük őket, többet legyünk hajlandóak adni magunktól a kegyeikért, magasabbra pozicionáljuk őket. Vagy ahogyan ezt ők hívják: nőnek érezhessék magukat. 

 Mások mint mi vagyunk, nagyon mások, a logika már csak akkor segít megérteni őket ha felismertük a mozgatórugóikat és folyamatos taktikáikra megvannak az ellenlépéseink. Az érzéseik és a beépített programmok irányítják őket, nem feltétlenül racionálisan a férfiak szemével nézve. Alapvetően egy irányban mozognak, a változó korszakaik húznak csak vonalakat az aktuális elképzeléseik közé. Sokszor elég felismerni, hogy az adott nő éppen melyik fázisban van és máris tudhatjuk hol leszünk mi a történetükben vagy hol nem. Amelyik éppen társat keres az csak feltételesen és nagyon extra ajánlatért ( jó pasi) áll be egy szeretői, vagy szexkapcsolat szerepbe, amelyik viszont éppen egy tartós kapcsolatból "szabadult", ott nem érdemes erőltetni az újra kapcsolódást egy ideig. 

Egy időben meggyőződésem volt, hogy a nők már nem is dugnak csak a szexért ha nincsen mögötte a kellő indok, vagy terv, ami akár nem is tudatos de ott van legbelül, egy terv ami ezt a kilengést indokoltá teszi a nő előtt is. Miért gondoltam így? Még azok a szeretőim akik párapcsolatban voltak- és ezen nem is akartak változtatni- azon gondolkodtak, hogy mi lenne ha, mennyire működnénk együtt, mi lenne ha másképpen lenne. Én voltam a B terv, vagy éppen az A, de nyomasztó úgy dugni, hogy tudod a nőnek van valami szándéka veled és ez nem csak sima szex. Istenbizonyra mondom soha nem voltam főnyeremény, ezt is elmondtam mindig de mégis a folyamatos nagy TERV részének lenni rendkívül fárasztó és felesleges érzés. Sokszor megmérgezte az amúgy jól működő és kötetlen kapcsolatokat is ez az elvárás.

 Talán 1000 randit ültem végig, lehet kicsit több, kevesebb nem hiszem. Ami nagyjából közös volt bennünk az érzés, hogy úristen ez most komoly, halálra untam magam egy szóáradat kellős közepén amikor egy nő úgy érzi itt és most a világot is el kell mesélnie valakinek! Bevallom nem olvastam utána, pedig nálam sokkal okosabbak biztosan komoly könyvekben leírták, hogy miért történik ez így, miért zúdul a verbális erőszak esőként a férfi nyakába és hogyan lehet ellene védekezni. Azt éreztem, hogy ha felállok, vagy udvariasan jelzem, hogy elég volt akkor bukom a szexet, mert ez a játék része, én hallgatok ők pedig úgy gondolják jó fej vagyok, hiszen milyen jól hallgattam. Pedig nem voltam az, cseppet sem, szimplán egy pasi aki meg akart dugni egy csajt, sem több sem kevesebb. Unatkoztam és amint felálltam már hívtam bármelyik barátomat csak segítsen levenni a terhet a nyakamból. Ez az atitűd sajnos a korral sem változott, talán még rosszabb is lett mivel egyre türelmetlenebb lettem, egyre kevésbé gondoltam azt, hogy nekem ezt a sok faszságot végig kell hallgatni egy kóbor numeráért. Mondhatnám persze, hogy én voltam a faszagyerek aki megmondta a nőknek a frankót, figyelj, maradj csendben mert értelmetlenségekről beszélsz egy ismeretlen férfinak! De nem én voltam az. Hiszek benne, hogy ez egy licit, licitálunk a nőkért és aki kimondja az igazat az kiesett a játékból, úgy automatikusan egy perc alatt! Jó nem? Mennyire szeretnék a csajok ha őszinte lenne velük valaki, erről zeng minden társkereső oldal, mindegyik női beszélgetés, de miért? Miért van az, hogy férfaktól a, pöcsöket nem számítva persze, soha nem hallani, hogy őszinte legyen vele egy férfi? Egyszerűen mert a mi világunkban tökéletesen természetes az őszinteség a férfi- férfi párbeszédben, akinek pedig egy csepp esze van annak természetes, hogy a nőkkel szemben ez zsákutca. Mondjál nekik igazat és nézd meg a következményeit! Összeomlás, elutasítás, bűnbakkeresés, vádaskodás, csapkodás, hiszti! Ki a fene kíváncsi erre?? Így marad a jó öreg játszma, ülni a randin és hallgatni a süketségeket, kivárni amíg a kellő mennyiségű betű lefolyt a Dunán, majd feltenni a kérdést, hozzád vagy hozzám. Szomorú.

Értelmes csajok? Igen, rengeteg van, egészed addig a pillanatig amíg nem váltanak át a nő-férfi üzemmód női oldalára és teszik fel a szokásos lemezt, itt már mindegy, nincsen különbség, a játszma részévé válunk, pont mint egy szilikon barbinál, legfeljebb szélesebb témaválasztási repertoárral.